Egy rongybaba gondolatai

Én csak egy kis bohóc vagyok,
amint látod ruhából,
de ha szeretsz, szereteted,
valódivá varázsol.
Szomorú vagy? Végy magadhoz!
S ha képzeleted beindul,
nem marasztalja már semmi,
a szomorúság elvonul.
Jó kedved van? Nem haragszom,
ha fennfelejtesz polcodon!
Hiszen onnét, jól láthatom,
boldogságod arcodon.

Barátom!

Barátom! Igen, elfogadtam amit adtál.
Elvettem mindent mit elém raktál.
Egy köszönöm nem sok, csak ennyit kaptál,
Te még is, még is hű barát maradtál.

Egyszerre léteznek!

Elvesztek álmaim,
gyermekkori képzeteim.
Elveszett azon világ,
melyben nincs más, csak a jóság.
Elveszett, s most az idő tűnik elveszetnek,
melyet keresésével töltök.

Nincs külön a jó, külön a rossz.
Egyszerre léteznek!

Kavargó gondolatok

Ím, éjjel van, megint egyedül vagyok,
gondolatom Feléd kavarog,
pillanatok alatt jutok el Hozzád,
újra érezem Bőröd illatát.
Lehunyom szememet, és már látlak is.
Valóság, bár lehet álom is.
Valóságként élem meg az bizonyos,
a tudatom még is homályos.
Ölelő karjaimba zárlak Téged,
hozzám simulsz, a bőröd éget,
forró Leheleted a nyakamon érzem,
az Élet értelme Te vagy nékem.
Felébredek! Emlékemben nyoma vész!
Hát had maradjak egy kicsit még!
Mert Melletted olyan nagyszerű,
bennem él olyankor a derű.
Sajnos, érzem, tovább nem maradhatok,
így hát akkor én most búcsúzok.
Szeretnélek mielőbb újra látni,
a valóságban nálad járni!
Ölelő karjaimba zárni Téged,
hogy érezhessem forró Tested,
érezhessem magamon a Tekinteted,
életem felajánljam Neked.